It’s hard to decide what to say about this competition. Even though three days have passed since the race and I had plenty of time to think about it (since I traveled through the world to get home), I could not create the full picture about the race yet.About the race and the circumstences
The race was held in Nagoya, which is Japan’s fourth largest city. The race-center and my hotel were located at the airport, which is in a small island. The way out of the island is through a bridge, which you can not enter by bike. So the days before the race I could only train in this small island. I arrived three and a half days before the race. Unfortunately, I could not get through the time difference smoothly. Therefore, I could not sleep well, but my trainings went allright compared to the conditions.
I had the feeling that I could do a particularly good race, but it probably put a lot of pressure on me. I was much more stressful than in other competitions. The fact that I read an article about the race, in which my name was indicated as one of the four most potential athletes who could win, didnt help me calm down either. I managed to sleep only two hours the night before the race, until the early morning start.
The swimming was in the sea. Usually, I am not the best at the start of the races, but this time I started well. Unfortunately, after 300-400 meters, I could not keep my movements together, so I fell behind the group with which I wanted to swim. It annoyed me and I already had a bad feeling about the race.
Then I started my riding in the most technical bike course I have ever seen in my life. I knew it would be a difficult course, but I honestly did not expect this. I could not reach the athletes in front of me, which was mentally disturbing. I was constantly suffering through the whole bike course and my mind was filled with negative thoughts. I started running in a position, from where I could not improve much. Finally, I finished the race at the 10th place.
I did not want to hear “Slow Down” after the race, which I heared about 200 times when I circled around the narrow rice fields.
I am absolutely sure that this is not my race, its just not my type. I didnt like the race course either, but I know that the track is the same for everyone!!! Unfortunately, I was not even close to the mind-state where I should have been in such an event. I’m disappointed, but I learnt from it and will draw further conclusions.
Thank you for the cheerings!
Also, thanks to my sponsors for the support!
Falco, Token, Combridge, Novatel, CCN Sport, 720 armour, Sepsiszentgyörgy, Casco, Scicon
Nehezen tudom eldönteni, hogy mit is mondjak ezzel a versennyel kapcsolatban. Elsősorban azért, mert bár három nap eltelt a verseny óta és időm is volt bőven gondolkozni (amíg a fél világot átutaztam), mégsem állt még teljesen össze a fejemben a verseny képe.
Magáról az eseményről. A versenyt Nagoya városában rendezték, amely Japán negyedik legnagyobb városa. A versenyközpont és a szállásom a reptéren volt, ami egy kicsi szigeten van. A szigetről kivezető út egy híd, amire tilos bringával ráhajtani. Így a versenyt megelőző napokban csak ezen a kicsi szigetecskén tudtam edzeni. A helyszínre három és fél nappal a verseny előtt érkeztem. Sajnos az időeltolódást nagy próbálkozások mellett sem sikerült simán átvészelnem. Ezért az alvás nem ment zökkenőmentesen, de szerencsére ennek ellenére még minden edzésemet érzésre jól meg tudtam csinálni, még ha nem is a tervezett helyen.
Úgy éreztem, hogy egy különösen jó versenyt tudok csinálni, de ez az érzés is tálán egy terhet rakott rám. Más versenyekkel ellentétben sokkal stresszesebb voltam. Az sem tett jót, hogy a verseny előtt olvastam egy újságcikket, amelyben feltüntették az én nevemet is a négy versenyző között, aki esélyes a győzelemre. Életemben először fordult velem ez elő világ kupán, így talán ez is még nagyobb terhet tett rám.
A verseny éjszakáján két órát sikerült aludni a kora reggeli rajtig. Az úszás a tengerben volt. Általában a rajttal szokott problémám lenni, de az most jól sikerült, sajnos 300-400 m után viszont nem volt egybe a mozgásom, így leszakadtam arról a bolyról, amellyel szerettem volna úszni. Nem volt vészes a lemaradás, de fejbe nem esett jól, már visszavett a lendületemből. Majd bringára ülve megkezdtem életem legtechnikásabb kerékpáros pályáját. Tudtam, hogy nehéz lesz, de erre őszintén nem számítottam. Nem tudtam közeledni az előttem haladókhoz, ami mentálisan nem tett jót. A bringa végig szenvedve és kedvtelenül, folytonos negatív gondolatokkal telt. Futásra egy olyan pozícióba, kerültem, ahol már sokat nem lehetett javítani. Végül 10. helyen fejeztem be a versenyt.
Egy valamit nem akartam hallani verseny után „slow down” (lassíts), amit körülbelül kétszázszor halottam, miközben szűk rizsföldeket kerülgettem.
Ez semmiképp nem az egy nekem való versenyem, nem az én típusom. A versenyhelyszín sem tetszett, de a pálya az mindenkinek ugyan az!!! Sajnos fejben közel sem voltam ott, ahol egy ilyen versenyen ott kell lenni. Csalódott vagyok, de levonom a következtetéseket és tanulok belőle!
Köszönöm mindenkinek a szurkolást !
Továbbá köszönöm a szponzoraimnak a támogatást!
Falco, Token, Combridge, Novatel, CCN Sport, 720 armour, Sepsiszentgyörgy, Casco, Scicon