The chaotic trainings and competitions did not lead to any good. I got to one of the lowest points of my life. You knwo when things go wrong and it seems that all of our hard work is wasted? I had that.. but then I stood up and continued.
Click HERE for part 1.
Back to my birthplace
After high school in Hungary, I started university in Cluj Napoca, Transylvania where I was born. I studied Physical Education and Sports. During my university years I had plenty of trainings and competitions. I had a life different from most students’. I trained during the day, recovered in the afternoon and had long sessions or races at weekends.
I’ve earned my pocket money since I was young with cash prize competitions. As I climbed out of childhood, I grew out of the chaotic tournaments also. I started to be more and more aware of what I do.
Failures that make you stronger
During my university years, I tried competing in international duathlon races as well. Duathlon is a smaller branch of triathlon with run-bike-run. Remember the “chaotic competitions” mentioned in PART 1. The pay-back time arrived. For almost a year one injury followed the other.
“IT DOES NOT MATTER HOW MANY TIMES YOU FALL, BUT STAND UP ONE MORE TIME THAN YOU HAVE FALLEN.”
After a long and serious injury, I was preparing for one whole year for only one race, the Duathlon World Championship. When the day of the much-anticipated world championship arrived, I could not even start the biking part. I got a flat tire in the transition zone.
I felt like everything is over. After a year of injuries then a year of preparation for nothing.. Everything and everyone suggested that I find a new path in life, a different challenge. However, I managed to stand up from this long period of failures. Primarily, I wanted to prove to myself that I can do it.
The following year, I enjoyed damage-free workouts and started to get good results again. I got two U23 Duathlon World Cup medals. It does not matter how many times you fall, but stand up one more time than you have fallen.
Home again
After University, I moved home to Saint George and started teaching swimming. I realized soon, if I want to improve my sports career then I need a big change. Although I was a known athlete at home, and I could support myself financially, I wanted something more challenging. I wanted to become an internationally registered athlete. I did not know how to accomplish it, but this was my dream, I wanted to fight for it.
Sydney
My uncle had been long convincing me to move to the new world, Australia. I knew I had to make a big step in order to become a professional triathlete. I made a decision and moved to the triathlon paradise, Sydney. The Australian triathlon and the athletes are the most famous in the world. I wondered about their secret, hoping that I can move my career into other dimensions as well. And so I did it.
Work, train, study
My life in Sydney was not as ideal as some might imagine. Thinking back, I do not understand where I got all that energy from. I did three shifts for a year and a half without any pause. I traveled to Australia with a student visa. I had two training sessions a day besides working and studying. Seven out of seven days I woke up at 5 in the morning. I started the day with training then work then back to training, then school. Jumped in bed around midnight and in the morning I started all over again.
“I DID NOT KNOW HOW TO ACCOMPLISH IT, BUT THIS WAS MY DREAM, I WANTED TO FIGHT FOR IT.”
I only concentrated on the workouts and my improvement in sports. Sydney is a perfect place for sports. I was riding up and down in The Blue Mountains, swimming in the well-equipped pools and the ocean, and ran wherever I could. Before classes I tied two rubber bands around two trees in the central park of Sydney and did my workouts. Passengers were staring. I used every minute efficiently. I ‘lived’ in my car. I studied there, I took ‘showers’ with the help of 2-liter water bottles and dined there.
I realized that I can get even more than my greatest dreams. I knew that hard work will pay off. I would like others to believe in themselves as well. Dream big and achieve more!
TO BE CONTINUED…
A fejetlen edzések és versenyek nem vezettek jóra. Életem eddigi egyik legmélyebb pontjára jutottam. Úgy éreztem minden addigi küzdelem hiábavaló. Aztán felálltam és harcoltam tovább.
Az első rész megtekintéséhez kattints IDE.
Egyetem
A Magyarországi négy év után már nagyon vágytam haza. Ezért szülővárosomba, Kolozsvárra mentem egyetemre, testnevelés és sport szakra. Egyetemi éveim rengeteg edzéssel és versennyel teltek. Nem arról szóltak mint a legtöbb egyetemistának, én délutánonként edzettem, este regenerálódtam, hétvégi bulik helyett pedig hosszú edzésekre vagy versenyekre mentem.
Már egész fiatal korom óta megkerestem a zsebpénzemet a pénzdíjas versenyeknek köszönhetően. Ahogy másztam ki a gyerekkorból, úgy nőttem ki a fejetlen versenyeket is. Egyre tudatosabban kezdtem csinálni mindent.
Kudarcok, amik tovább építenek
Egyetemista éveim alatt a belföldi triatlon versenyek mellett a triatlon egyik kisebb mellékágában, a duatlonban (úszás helyett futás szerepel) próbáltam nagyobb nemzetközi versenyeken indulni. Emlékeztek a kezdeti fejetlenségekre, amikről az első részben beszéltem? Elérkezett az idő, hogy megfizessek értük. Közel egy évig sérülés sérülést követett.
“NEM AZ A LÉNYEG, HOGY HÁNYSZOR ESEL EL, HANEM, HOGY EGGYEL TÖBBSZÖR ÁLLJ FEL. “
Egy hosszabb, komoly sérülés után egy teljes évig készültem, egyetlen versenyre, a Duatlon Világbajnokságra. Mikor végre elérkezett a nap, a várva várt világbajno
kság, meg sem tudtam kezdeni a második számot a kerékpárt. A cserezónában defektet kaptam.
Úgy éreztem mindennek vége. Egy év sérülés után egy év készülés a semmiért. Talán minden arra utalt, hogy keresek valami más területet az életben, más kihívást. Viszont sikerült ebből a hosszú kudarcos időszakból felállni. Elsősorban magamnak akartam bizonyítani.
A következő évben újra élveztem a sérülés mentes edzéseket és az eredményeket is újra gyűjteni kezdtem. Szereztem két utánpótlás duatlon világkupa érmet. Nem az a lényeg, hogy hányszor esel el, hanem, hogy eggyel többször állj fel!
Újra otthon
Egyetem után a sport mellett úszást oktattam otthon, Sepsiszentgyörgyön. Hamar rá kellett jönnöm, hogy ha tovább akarok lépni a sportban, akkor nagy változásra van szükségem. Habár hazai szinten ismert sportoló voltam, és anyagilag is el tudtam tartani magam, mégis valami nagyobb kihívásra vágytam. Szerettem volna nemzetközi szinten is jegyzett atlétává válni. Nem tudtam, hogy ezt hogyan tudom megvalósítani, de ez volt az álmom, amiért küzdeni akartam.
Sydney
Nagybátyám már nagyon rég csalogatott az új világba, Ausztráliába. Ahhoz hogy ténylegesen profi triatlonista legyek valami nagy lépés kellett. Megszületett a döntés és kiköltöztem a triatlon fellegvárába, Sydneybe. Az ausztrál triatlon és az atléták a leghíresebbek a világon. Kíváncsi voltam a titokra, reméltem, hogy ott az én karrierem is más dimenziókba lép. És így is lett.
Munka, sport, tanulás
Nem volt egyáltalán leányálom az életem Sydneyben. Visszagondolva nem is értem honnan gyűjtöttem annyi energiát, hogy másfél évig megállás nélkül három műszakban éljek. Mivel tanuló vízummal mentem ki, ezért iskolába jártam, napi két edzésem volt és mellette dolgoztam. A hétből hét nap reggel 5-kor keltem, indultam edzeni, aztán munkába, majd vissza edzeni, este pedig iskolába. Éjfél körül bevetődtem az ágyba s reggel kezdődött minden előröl.
“NEM TUDTAM, HOGY EZT HOGYAN TUDOM MEGVALÓSÍTANI, DE EZ VOLT AZ ÁLMOM AMIÉRT KÜZDENI AKARTAM.”
Szociális életem nem volt, csak arra koncentráltam, hogy az edzések jól menjenek s fejlődni tudjak a sportban. Erre Sydneyben minden adott volt. A Kék-hegyek csodálatos emelkedőin tekertem, a remekül felszerelt uszodákban róttam a köröket s futottam ahol csak tudtam. Iskola előtt a sydneyi-i központi parkban erősítettem, fákra kötött gumikötelekkel a járókelők legnagyobb csodálkozására. Az autómban éltem. Ott tanultam, ott mosakodtam 2 literes vizesüvegek segítségével, ott ettem a becsomagolt egész-napi élelmemet. Minden percet kihasználtam.
Rájöttem, hogy a nagy álmaimnál még sokkal többet is el tudok érni. Tudtam, hogy a rengeteg munkának meg lesz a gyümölcse. Ezt szeretném másokkal is elhitetni. Álmodj nagyot és érj el többet!
FOLYTATÁS KÖVETKEZIK…