Jellyfish adventures in the Philippines. Or how NOT to start a new season. Enjoy the story of one of my most memorable races.
Much has changed in my life the past few months. But little can be seen from outside, as it is the same pattern. Training and a bit more training. The main difference is playing with the balance of relaxation, resting time in the daily routine.
We needed a test competition to assess my current situation. As well as I was very motivated to start the race season. I have not heard the start-beep for a long time. The best choice seemed to be the short-distance, Triaksyon race in the Philippines. The organizers were very kind and professional, so it was easy to organize the whole trip. The race was in the island of Panay, Capiz province, Roxas City. My trip was from Sydney to Manila, then to Roxas City the next day.
As I got off the plane in Manila, a huge line awaited me at the taxi stand. After an hour and a half I was already at the middle of the row. Being a bit sceptic about ever getting a taxi, I found a bus that stops near my hotel. Then in only about four hours I made my way to the hotel, which I chose because it was close to the airport. Went straight into bed, next stop was Roxas City the following afternoon.
Stepping on the ground of the “Seafood capital” I had an interesting welcome. A group of people dressed as fish danced to the live music on the runway. Moreover some musicians dictated the rhythm during the package delivery.
I was quickly squeezed to a wall and questioned by reporters. If you’re interested in an interview, you can watch it on Island TV, or who knows where else. 🙂 I did not benefit too much from the great seafood myth. The usual everyday pizza was left for me.
The accommodation was in a very nice location on the owners’ family estate. The owners of Villa Patria Cottages were extremely kind people, they even allowed me to develop my cooking skills at one of their thematic dinner parties.
The race started as early as an ironman would start. Actually, I drew up a couple of possible situations in my head before the start, but I did not even dare to think of the real outcome.
The start of the swim was successful, I was in the first group. Then, after 200 meters, a huge sandpaper-like jelly slipped through my body and pinched my arm. A fast shock scene, and I fell behind already.
Continued swimming. Then another sting. So I looked around and there were clearly visible jellyfish floating around everywhere. They were “only” 30-40 cm in diameter. Then I saw that the leaders stopped and were looking around puzzled. They waited for me and even the group after me. Although we did not talk, everyone thought that if we swim together we might have fewer jellyfish battles … but unfortunately it was not like that. I’ve had a couple of stings already and did not understand what I was doing there?
At the end of the first round of the two-round swimming, I tried to express my anger to the volunteers, telling them that the race should be stopped, because it is abnormal. However I did something that I still don’t understand. I continued swimming.. Nightmare second act. Great!
Fighting with the sea animals, pain and anger continued. At the last 300 meters I sprinted to end the nightmare as soon as possible. The result was first out of the water. I would not have thought about it before the competition.
It was interesting to run to T1, because I could not decide what to do now? Is this a competition now? If so, are we still racing or stopped? Then I sat on the bike and started pedalling. But my head was still in the water, watching the jellyfish and trying to get around them.
“Huh,I am lucky, I slid over it. Oh nooo, I did not. Auchhh, my leg got caught.”
It feels like a cactus rolling through your body. The stitches started to burn, so after 5 km of riding, I stopped at the ambulance and washed my countless wounds.
I thought if I came all the way to this island and the organizers put so much effort, time and enthusiasm into the race, I will finish it.
I received another medical treatment after the finish line. Half m body was burning, it was really painful. But the assistants tried to encourage me by saying it is only the first stage, tomorrow will be worse. Fortunately, they were not right. But the next day half of my body started swelling.
The plan was to visit the nearby Boracay Island after the race, which is the most famous tourist paradise in the Philippines. To spend a day and a half there, swim in the turquoise sea and run on a soft, white sand beach. That did not happen. I just walked up and down on the beach between tourists.
On the way back to Sydney I visited the airport emergency also, because my chest started swelling as well. For five days I could not do any training, and I could not dream of swimming for ten days. But my arm was growing steadily.
Cut long story short, the season did not start as planned, but I am positive it will be better. 🙂
I thank my sponsors for the support and appreciate that we work together this year as well! I also thank the organizers for the awesome work they did, such a pity that these creatures ruined my race.
CCNSport, 720 armour, Combridge, Novatel, Marko Dental, Casco helmet, Kovászna Megye, SLF Motion, Ambronite
Fülöp-szigeteki kalandozások a medúzákkal. Avagy hogyan NE kezdj meg egy versenyszezont.
Az elmúlt hónapok sok változással jártak. Amelyek kívülről nem megfigyelhetőek, hiszen ugyanaz a menü. Edzés edzés hátán. Viszont, ami az én szempontomból nagyon fontos az a pihenés- terhelés egyensúllyal való játszadozás.
Szükség volt egy teszt versenyre, hogy felmérjük a jelenlegi helyzetet. Valamint nagyon motivált, hogy megkezdjem az idei szezont, már rég nem hallottam a rajt-dudát. Legideálisabb választásnak a Triaksyon nevet viselő, fülöp-szigeteki rövidtávú verseny bizonyult. A szervezők nagyon kedvesek és profik voltak, így könnyen ment az egész út szervezése. A verseny Panay szigetén, Capiz tartományban, Roxas City városában volt. Sydneyből Manilára onnan meg másnap Roxas Citybe utaztam.
Manilára megérkezve a reptéri taxiállomáson kígyózó sor fogadott. Másfél óra várakozás után már a sor felénél jártam. Aztán kaptam egy buszt, ami szálláshely közelében tett le, így négy óra alatt el is értem a szállásra, amit azért választottam, mert a reptér mellett van. Kidőlés és másnap délután továbbrepültem Roxas Citybe.
A “tengergyümölcsök fővárosának” ismert város repterén érdekes fogadtatás várt. Egy csapat halnak öltözött ember táncolt nyolc tagú zenekar kíséretében. Ráadásul még a csomagkiadás közben is négy helyi zenész diktálta a ritmust. Engem gyorsan falhoz állítottak és kikérdeztek a riporterek. Ha valakit érdekel az interjú az Island TV-n megnézheti :), meg még ki tudja hol. Én nem sokat profitáltam a nagy tengergyümölcse-mítoszból. Nekem maradt a 6 nap pizza.
A szállás nagyon szép helyen, a tulajdonosok nagy családi birtokán volt. Összebarátkoztam velük és utolsó nap még a főzés tudásomat is gyarapíthattam. Szállásadóimmal mongol pirított rizstálat készítettem fülöp-szigeteki módra.
A verseny ironman-i hajnalban kezdődött. Igazából pár lehetséges szituációt lepörgettem a fejemben a rajt előtt, de az igazi történtekre legrosszabb rémálmomban sem mertem volna gondolni.
Az úszás rajtja szuperül sikerült a vezető élboly végén kapálóztam. Aztán 200 méter után hatalmas nyálkás, smirgli-szerű valami csúszott végig a testemen és csípte végig a karom. Gyors sokk jelenet és már le is szakadtam az előttem levőktől. Mentem tovább majd még egy csípés. Aztán már szemmel is jól látható medúzák lebegtek mindenfelé. Csekély 30-40 cm átmérőjűek lehettek… Aztán láttam, hogy az elől úszok is megálltak és értetlenül bámultak maguk köré. Bevártak engem és még a jóval utánam úszó csapatot is. Habár nem beszéltünk össze, de mindenki arra gondolt ha együtt úszunk talán kevesebb medúza találkánk lesz…. hát sajnos nem. Én már túl voltam egy pár csípésen és nem értettem, hogy mit keresek itt?
A két körös úszás első körének a végén megpróbáltam artikulálva elmagyarázni az ott tartózkodó önkénteseknek, hogy ez nem normális, állítsák le az úszást. Majd olyat tettem amit most sem értek. A többiek visszabújtak a vízbe és mondták, hogy, akkor menjünk még egy kört én pedig követtem őket. Szóval rémálom második felvonás, nagyszerű.
A csípések és a medúza kerülgetések tovább folytatódtak. Az utolsó 300 méteren én eléggé sprinteltem, hogy legyen már vége. Ennek az eredménye, hogy elsőnek rohantam ki a vízből. Erre sem gondoltam volna verseny előtt.
Érdekes volt futni a bringám felé, mert nem tudtam eldönteni, hogy akkor most mi van? Ez most egy verseny? Ha igen, akkor még mindig tart vagy már leállt? Aztán felültem a bringára és elkezdtem tekerni, de a fejem még a vízben volt és nézte a medúzákat, próbálta elkerülni őket. Hupsz sikerült, átúsztam felette. Áááucs mégsem. A lábam még elkapták. Olyan érzésnek mondanám mintha kaktusz gurulna végig a testeden. A csípések kezdtek égetni, úgyhogy én 5 km tekerés után megálltam a mentősnél kimostam a huszonvalahány csípésem.
Úgy gondoltam ha már szerződésem van a versennyel és elutaztam idáig, akkor végiggurulok a pályán. A célban újabb orvosi kezelés várt. A csípések nagyon égtek és fájtak, de azzal bíztattak, hogy ez még csak az első szakasz és holnap fájdalmasabb lesz. Szerencsére nem lett igazuk. De másnapra elkezdett dagadni mindenem.
A terv az volt, hogy a verseny után ellátogatok a közeli Boracay-szigetére, ami Fülöp-szigetek leghíresebb turistaparadicsoma. Másfél napot ott töltök, jókat úszom a türkizkék tengerben és futok a puha, fehérhomokos parton. Ebből semmi nem lett, csak mászkáltam le s fel a turisták között. Öt napig semmi edzést nem tudtam csinálni, úszásról meg tíz napig nem is álmodozhattam. Ellenben a karom egyre szebben nőtt. Mivel érdekes módon a bal oldalam és a bal kezem csípték szét, így csak az egyik oldalam dagadt be. Hazafelé még a reptéri sürgősségre is ellátogattam, mert a mellkasomban is vizes daganat keletkezett. Szerencsére egy hét után már kezdtem ráismerni a karomra.
Szó mi szó, nem indult a legjobban az idei év első versenye, de lesz ennél jobb:)
Köszönöm a szponzoraimnak a támogatást és, hogy ebben az évben is együtt tudunk dolgozni!
CCNSport, 720 armour, Combridge, Novatel, Marko Dental, Casco helmet, Kovászna Megye, SLF Motion, Ambronite