A new beginning.
You often get the feeling that you are stuck at one point and can not go forward. Well, then you must figure out something. You must change! I also had this feeling towards the end of last year.
Although I was steadily developing, something was missing. Therefore, I have decided to continue training with a coach from January. It may seem strange, but I didn’t have coach for years. I worked several times with different professionals a few times, I have received a lot of help from them, but basically I was my own coach. From 2016 Agoston Simon is my coach, who raced in Austrian colors at the Beijing Olympics and is currently a trainer in Asia. For me it was important that my coach is familiar with the Asian conditions, as I usually race there. Totally different rules dominate in Asia.
So we started. The first step was to set the goals. Without it, you can not move on. After a short recovery from the racing season last year, I started preparing in January at home. In late January I traveled to Australia to start a more serious preparation in appropriate conditions.
We planned to do basic, foundation trainings in the first two months. It had long, lower-intensity exercises. The program was similar, but still totally new for me. Despite the tough workouts, I jumped out of bed early in the morning and stood motivated for the daily dose.
We decided at the beginning of the prep
aration that this year the Ironman 70.3 Taiwan will be a test event for us. It disappointed me a bit, because this is one of my favorite races, where I always come back. This was my sixth race and fourth Ironman 70.3 in Taiwan. Often for the ultimate goal, we have to sacrifice things that are important for us. This happened now. Anyway, I got used to the idea.
In the last two months, we’ve done a lot of tests to evaluate where I should develop, and to get to know each other better. For example I did, 15×250 meter uphill sprints to analyze my heart rate data.
So off I went to the race. As we descended under the floating clouds over Taiwan, I knew I was not going to see a lot of sun during the time spent on the island. But I did not expect that I would be cold in Asia. I arrived to Taitung four days before the competition, and it rained almost continuously.
During the last days before the race, I did not feel the stress of competition, I usually do. In addition to the daily trainings, I spent a lot of time in the sauna to recover from a small flu. In addition, due to the take offs and landings, I got some problems with my ears. If google can be trusted, I had a Catarrhal inflammation of the Eustachian tube :).
Let’s get to the competition. I alarm rang at 3: 30 in the morning. I ate my cereal soaked in water and had a very smooth race morning. The swim was one loop in a long and narrow lake, not too technical. We plunged into the lake at 6. Water flowed into my goggles while landing, which caused a second of panic and it was enough to get into the ‘meat-grinder’ of the start. So I was in the middle of the big fight and I only received, did not give much pain to others. Therefore, unfortunately, I could not swim where I wanted to.
I was pedaling with one of the Japanese guys, my target was to find a steady rhythm and keep it. I soon managed to achieve it, but unfortunately this pace was not very strong. Through the whole bike part, I felt powerless and could not even suffer really, which is a sign of tiredness. I tried to remain at the race mentally and not to be too disappointed about the poor riding. But I couldn’t wait to replace the bike running shoes. The bike path was beautiful, along the beachside in a long U shape.
I ran at a slow, light pace on the first two kilometers, while the remaining nineteen I did at a strong pace. I did it according to the plan, indicating that the current preparation is adequate. The run path was in a beautiful park next to the sea.
I finished the race in the tenth place, which is not the best, but it met the expectations of a test race.
The race organisation was impeccable as always. The new location is super! I look forward to returning next year, but before there are plenty of things to do.
A big thanks to all who supported me and to my sponsors!
Sepsiszentgyorgy, CCNSport, 720 armour, Token Bikes,Combridge, Novatel, Casco helmet
Egy új kezdet
Sokszor érzi az ember azt, hogy megállt egy szinten és nem tud tovább haladni. Na ilyenkor kell kitalálni valamit. Változás kell! Én is hasonlót éreztem a tavaly év vége felé.
Habár fizikálisan folyamatosan fejlődtem mégis valami hiányzott. Ezért döntöttem úgy, hogy januártól edzővel folytatom a felkészülést. Furcsának tűnhet, de nekem évek óta nincs egy
edzőm. Többször csapódtam ide-oda, különböző szakemberekhez pár hétre, sok segítséget kaptam tőlük, de alapjába véve a saját magam edzője voltam. 2016-tól Simon Ágoston az edzőm, aki osztrák színekben szerepelt a pekingi olimpián és jelenleg Ázsiában edzősködik. Számomra fontos volt, hogy ismerje az ázsiai körülményeket, hiszen én általában ott versenyzem és ott más törvények uralkodnak.
Tehát belevágtunk. A legelső lépés a célok kitűzésé volt. Ennélkül nem lehet továbblépni. A szezon kipihenése után, januárban kezdtem el a felkészülést otthon. Január végén kiutaztam Ausztráliába, hogy a megfelelő körülmények között nekiálljak a komolyabb felkészülésnek.
Az első bő két hónapot alapozásra szántuk. Hosszú, kisebb intenzitású edzéseim voltak. Több mindenben hasonló, mégis új volt számomra az egész program. Fárasztó edzések ellenére, minden reggel korán kipattantam az ágyból és motiváltan álltam neki a napi adagnak.
Már a felkészülés elején eldöntöttük, hogy a tajvani fél ironman világkupa idén egy tesztverseny lesz. Ezt az elején egy kicsit sajnáltam, hiszen ez az egyik kedvenc versenyem, ahova már negyedik éve mindig visszatérek. Sokszor a végső cél érdekében számunkra fontos dolgokat kell feláldozzunk. Ez most így volt. Az elmúlt hónapokban sok tesztet csináltunk, hogy felmérjük miben kell fejlődnöm és jobban megismerjük egymást. Például 15×250 méteres hegyi futáson milyen pulzus adataim vannak.
Ahogy beereszkedtünk a Tajvan fölött lebegő felhők alá rögtön tudtam, hogy nem fogok sok napot látni a szigeten töltött idő alatt. Arra viszont nem számítottam, hogy fázni fogok az ázsiai szigetvilágban. Négy nappal a verseny előtt érkeztem meg Taitungba, ahol szinte folyamatosan esett az eső.
A verseny előtti napokban nem éreztem azt a verseny-stresszt amit általában szoktam. A napi edzések mellett sok időt töltöttem a szaunában, hogy legyűrjem a kisebb hűlésemet, amely a hosszú repülőút miatt elhúzódott. Ráadásul a fel és leszállások miatt a fülemmel is gondok voltak, ha a Googlenak nem hazudik, akkor fülkürthurutom volt.
Térjünk rá a versenyre. Reggel 3:30-kor szólt az órám, bekaptam a vízben áztatott műzlimet és egy nagyon sima versenyreggelem volt. 6-kor ugrottunk fejest a vízbe, landolás közben befolyt a víz a szemüvegembe, ami egy másodperces pánikot okozott és az elég volt, hogy belekerüljek a rajtos húsdarálóba. Az adok-kapokból nekem a kapok jutott. Ezért sajnos egy bollyal lennebb úsztam mint szerettem volna. Az úszás egy nem túl technikás hosszú tóban volt.
Kerékpáron egy Janpán sráccal tekertem, az elején egy egyenletes ritmus felvétele volt a cél. Hamar sikerült is elérni, de sajnos ez a tempó nem volt túl erős. A kerékpáron végig erőtlennek éreztem magam és igazán nem is tudtam szenvedni, ami abszolút a fáradtság jele. Tekerés közben próbáltam fejben versenyben maradni és nem csalódásként megélni az erőtlenséget. De vártam nagyon, hogy a kerékpárt lecseréljem futócipőre. A kerékpár pálya a tengerparton tekergett hosszú U alakban.
A futás első két kilóméterét könnyű, a maradék tizenkilencet pedig erős tempóban robogtam végig. Ez volt a terv és sikerült, ami mutatja, hogy az eddigi felkészülés megfelelő volt. A futás egy tengerparton fekvő parkban volt, gyönyörű környezetben.
A versenyt a tizedik helyen fejeztem be, ami helyezésben nem a legjobb, de a tesztverseny beváltotta a hozzá fűzött reményeket.
A szerevezés kifogástalan volt, mint mindig. Az új versenyhelyszín is szuperül debütált. Várom, hogy jövőre visszatérjek, de előtte még rengeteg dolgom van.
Köszönöm mindenkinek a szurkolást és a szponzoraimnak a támogatást!