Sungaliat Triathlon Indonesia 2016 (ENG-HUN)

After the race in Taiwan, I traveled to the island of Phuket in Thailand, where a one-month training camp was waiting for me. I’ve heard a lot about this place, a lot of my friends live in the so-called triathlon paradise, Thanyapura. I was really curious about the place and wanted to try it myself. The Thanyapura Sports Centre is an isolated area on a beautiful island. There are two pools, a 500m running track, a super gym, ice bath and everything that may be necessary to prepare for a professional. Not to mention the good atmosphere of the group rides and the cool people.

When we started to organize the training camp, we wanted to insert a race at the end of the 1 month. We did not really find any competition that would fit my agenda and my preferences, so we chose two 🙂 At the beginning it seemed a bit much, I was not sure that is a good idea to do a half Ironman in the middle of training camp, but I agreed.

This is how I got to the international competition Triathlon Sungailiat, Indonesia. For this competition we set a goal, which was to finish on the podium. During a trip to the competition I had to change planes at least three times, but because the durations were only an hour or two (instead of the usual 7-10 hours …), the traveling passed quickly. The competition was on the island of Banka, which is an extremely beautiful place in Indonesia. I arrived two days before the race.

Everything went according to plan the morning of the competition. I could easily perform a stronger-paced, stable swim. I was confident  through the whole water battle. The bicycle shift went smoothly. The beginning of the bike path led through a small village. Schools ordered the students to stay on the two sides of the road and cheer for the athletes. I can’t really explain the exciting atmosphere that the children built. The first 20-30 km of the bike went very well maybe too well. I was leading and had a huge advantage over the others. I thought I could probably win the race easily.  Then I noticed that it is really hot and I did not drink enough. I started drinking my liquid rapidly, but it finished very soon. The refreshment points did not offer change bottles, so I had to stop after 50-60 km and refill my flask. I lost a lot of time, but still remained in front. Meanwhile, I had more and more pain from the extreme hot. I was telling myself to take it till the end of the bike and then I will cool off during the run. So that’s what I did. I didn’t even think that I would have any problems during my strongest part, the run.

When I started to run, I was still first, but with a much smaller advantage. I could hardly wait to arrive at the first refreshing point to cool myself with ice. Unfortunately, it turned out there is no ice… I assumed that I can handle it with water. I could not perform a strong run, but I was pushing myself really hard. After the first round of the three-round runway, someone got in front of me. I did not really respond to the action, I was suffering,  already very close to burning. From then, it was even harder to continue the race. I tried to stay positive in my head. However my thoughts were all about how much it hurts and how much easier it would be to quit the race and jump into a cool pool or the sea.  The first place was now far away from me and I just wanted to get to the finish line. Finally, totally exhausted and boiling, I arrived to the finish. I could not wait to put my body in cold water.

Of course I was not happy about the result in the beginning, but after I was absolutely positive. The goal was still achieved, I got on the podium. We learnt a lot from the race and I became much stronger in head. After the race, I went back straight to Phuket, and tried recovering quickly, get back to normal life. Next race Vietnam!

Thank you all for the cheering and a big thank you to my sponsors for the support. 

---

Tajvani versenyem után egyből Phuketre Tájföldre utaztam, ahol egy egy hónapos edzőtábort várt rám. Sokat hallottam már erről a helyről, sok barátom él itt az úgy nevezett triatlon paradicsomban. Már nagyon rég ki akartam próbálni, kíváncsi voltam rá, hogy mért is olyan különleges. A Thanyapura nevű sportközpont Phuket szigetén egy csendesebb, elszigetelt részen fekszik. Két medencével, 500m-es futópályával, szuper edzőteremmel, jégfürdővel és mindennel, ami szükséges lehet egy profi felkészüléshez. Arról nem is beszélve, hogy milyen jó hangulatban zajlanak a csoportos tekerések a sok jó fej emberrel .

Amikor elkezdtük szervezni az edzőtábort, mindenképp szerettünk volna egy versenyt beiktatni a végére. Nem igazán találtunk olyan versenyt, amely dátumban és az én elképzeléseimnek is megfelelt volna, így választottunk kettőt 🙂 Az elején kicsit soknak tűnt, nem voltam biztos benne, hogy jó ötlet az edzőtábor közepén fél ironmant csinálni, de végül  bevállaltam.

Így kerültem a Sungailiat Triathlon nemzetközi versenyre, Indonéziába. Erre a versenyre már célt is kitűztünk, amely az volt, hogy a dobogón végezzek.  A versenyre utazás során minimum háromszor kellett repülőt váltani, de mivel az időtartamuk csupán egy-két óra volt (megszokott 7-10 óra helyett…), így hamar eltelt.  A megmérettetés Banka szigetén volt, ami a gyönyörű Indonéziában is egy különlegesen szép helynek számít. A verseny előtt két nappal érkeztem a helyszínre, minden rendben volt.

A verseny reggelén minden terv szerint alakult. Ez erősebb tempójú, stabil úszást terveztem,  amit abszolút sikerült kivitelezni.  Jól rajtoltam, végig magabiztos voltam így jól sikerült a vízi csata. A kerékpárra váltás is zökkenőmentesen ment. A pálya eleje kis falukon keresztül vezetett, ahol az iskolákból a gyerekek ki voltak vezényelve az utcára. Nem igazán tudom szavakba önteni, hogy az őrjöngésük milyen extázist okozott.  A bicikli első 20-30 km nagyon jól ment talán túl jól. Az élen tekertem és stabil előnyöm volt. Talán el is hittem, hogy ez a verseny meglehet. Aztán észrevettem, hogy nagyon meleg van és én nem ittam eleget. Elkezdtem a folyadékomat magamba tölteni, gyorsan fogyni is kezdett. A frissítő pontoknál nem volt cserekulacs, így nem tudtam cserélni 50-60 km úgy gondoltam inkább megállok a frissítőpontnál és feltöltöm a készletemet. Sok időt veszítettem, de még mindig az élen maradtam.  Közben egyre jobban fájt a meleg, de úgy voltam vele, hogy most már kibírom a bringa végéig és majd a futásnál lehűtöm magam rendesen és felfrissülök. Amúgy is életem formájában vagyok, eszembe sem jutott, hogy a legerősebb számom közben, a futáson jönne közbe bármilyen probléma.  

A futást az élen kezdtem igaz nagyon kicsi előnnyel a bringa végére elégé elfogytam. A futásnál alig vártam, hogy megérkezzek az első frissítőponthoz és lehűtsem magam jéggel. Sajnos a frissítőknél nem volt jég… Nyugtattam magam hogy, nem baj vízzel megoldom, jó lesz.  A mozgásom nem volt valami erőteljes, de erőltettem minden porcikámat. A három körös futópálya első köre után sajnos megelőztek. Nem nagyon tudtam reagálni már nagyon szenvedtem és a meggyúlás közelében voltam. Innentől kezdve még nehezebben ment a verseny. Fejben próbáltam pozitív maradni, de folyton az motoszkált a fejemben, hogy ez nagyon fáj és mennyivel egyszerűbb lenne ha most kiállnék és beleugranák a tengerbe lehűteni magam. Az első hely messze került tőlem és már csak be akartam érni a célba. Végül teljesen átforrósodva érkeztem be a finisbe. Alig vártam, hogy belevethessem magam a medencébe, vagy akármilyen hideg vízbe.

Természetesen az elején nem örültem az eredménynek, de utána teljesen pozitívan álltam a dolgokhoz. A célt így is elértük, sokat tanultunk és fejben is sokkal erősebb lettem. Verseny után vissza is utaztam egyből Phuket szigetére, amennyire lehetett gyorsan megpróbáltam visszalendülni a normál kerékvágásba.  Következő verseny Vietnám!

Köszönöm mindenkinek a szurkolást és a szponzoraimnak a támogatást!