Unlike last year, when I was coming from warm Australia, this time I was traveling to the peninsula from Europe.
In past years I have had problems dealing with jet lag traveling from Europe, therefore I usually arrive 3-4 days before the competition to have enough time for adjusting. This time, however, I tried a new method, which is to arrive the day before the race. I thought this way my body wouldnt have time to react to the newly upturned conditions.
I left Thursday afternoon and the race was on Sunday. Already on the way to the Bucharest airport my trip had an interesting start. We got stuck in heavy traffic, we all gave up reaching the plane on time and started calling the airport and flight agents. Of course noone answered the phone, so we had no other choice but get to the airport. None knows how, but we arrived to the airport 40 minutes before departure (in hindsight, I hope we do not get speeding ticket 🙂 ) Fortunately, after begging the ladies at the check-in, they accepted my bike and let me continue my way through the airport. As I got past the security check, I was already hearing my name in the loudspeakers. Sprint to the plane, doors closed behind me and we took off. Wow … I did it 🙂
After a ’fast’ 15-hour flight, I was in Seoul. After two hours of waiting at the airport I got on the transporting bus. Then I found out that I have to transfer buses again to get to the hotel. I could not wait to collapse into bed after 25 hours of travel. As I entered the room I saw a nice big livingroom, but I could not find the bedroom door. Then I realized that its a Korean style hotel, meaning no bed. Super!!! Somehow I climbed down to the reception to try to change the room, but there was no free room with beds. I lied down and fell asleep immediately for 11 hours.
The next day I woke up in the afternoon. I hurried to get to the pro briefing, which was 15km from the hotel. The hotel is located on the top of a mountain, surrounded by nothing, only serpentine beneath. I inquired transport options at the reception. I found out that there is no bus and I can not pay by credit card for the taxi (even though its possible to pay by card everywhere in Korea). I am a bit ashamed of myself for what happened next. My calmness disappeared and I got angry which is very unusual. I raised my voice and nervously scolded about the accommodation, transportation and the organization. The poor receptionist must have got very scared, because within minutes I was sitting in a car on the way to the briefing. By the time I got back to the hotel, my room was changed, so didn’t have to sleep on the floor before the race 🙂 So everything was fine. I only had problem with eating.
Everything went well in the morning. The swimming took place at the site of the 2013 
World Rowing Championship. After a much calmer start than usual, i was able to complete the swimming with ease. This put me in a good position as I began biking, which I knew will not be as easy on the mountains, so I tried to go at my own pace. I felt alright until the last 10K, where I got tired and wanted to get off the bike. My new Mugenrace bike performed well in our first competition. The American Brad, however, gained a significant advantage, as if he were riding a motorbike :). As I rode alone the whole way, I couldn’t easily compare my preformance to others.
In the first half of the running course I started feeling the expected high temperature and humidity. Fortunately I consciously prepared my mind that this race will hurt.
This awareness raising helped me a lot and around 10K I was at the third position. The first ones were far away, I concentrated on keeping this place.
Running was painful, but I managed to stay strong and did the refreshment according to plan. I could not weaken even for a minute, because the next athlete was right behind me. Finally I finished the race third.
It was not the best race of my life, but I was nonetheless lucky in many ways. For the first time at Ironman, I took a place on the podium. Moreover, I was able bring the maxiumum out of myself, despite the circumstances, which to me is the most important part.
After the race, packing, award ceremony then I was on the road again.
Thanks to everyone for cheering me on!
Special thanks to my sponsors with whom we achieve all the success!
Sepsiszentgyorgy, CCNSport, 720 armour, Token Bikes,Combridge, Novatel, Casco helmet, bePro, Sci-Con, Mugenrace
A tavalyi két világkupa után ismét Dél-Koreában versenyeztem.
Ezúttal viszont Európából utaztam ki Koreába, nem úgy mint tavaly, amikor a meleg Ausztráliából ugrottam át. Az elmúlt években nem sikerült mindig a legjobban az átállás, amikor az öreg kontinensről mentem Ázsiába. Általában 3-4 nappal a verseny előtt szoktam megérkezni. Most egy új módszert próbáltam ki: közvetlen a verseny előtt érkezem a helyszínre. Arra gondoltam, hogy így nincs ideje a szervezetemnek észlelni a fejreált körülményeket.
Csütörtök délután indultam el a vasárnapi versenyre. Már a bukaresti reptérre vezető út érdekesen indult. Nagyon nagy dugóba kerültünk, már-már le is mondunk arról, hogy elérjük a járatot. Végül nagy ralizással (remélem utólagosan nem kapunk egy pár büntetést 🙂 ) sikerült 40 perccel a járat indulása előtt a check-inhez érni. Szerencsére kisebb könyörgés után felvették a kerékpárt, amit személyesen kellett elvigyek a hátsó ajtók mögé. Ahogy átértem a biztonsági ellenőrzésen már hallottam is a nevemet a hangosbemondóban. Nagy sprint a repülőig aztán csukódott is mögöttem az ajtó és elindultunk. Húúú… ez megvolt 🙂
Egy könnyed 15 órás repülés után már Szöulban voltam, ahol két óra várakozás után már helyszínre szállító buszon ültem. Aztán kiderült, hogy még egyszer át kell szállnom míg elérek a szállodáig. Alig vártam, hogy berogyhassak az ágyba 25 óra utazás után. Ahogy beléptem a szobába láttam, hogy szép nagy előszobája van szállásomnak, de a hálószoba ajtót nem találtam. Kicsit megkésve, de leesett, hogy ez koreai stílusú, földön alvós hely lesz. Szuper!!! Valahogy még lemásztam a recepcióra, hogy próbáljam kicserélni a szobát, de már nem volt szabad ágyas szobájuk. És persze másnap sem lesz – nyugtattak. Fáradságból adódon azonnal kiájultam a földre, röpke 11 órát aludtam.
Másnap délután ébredtem. Sietnem kellett, hogy odaérjek a versenymegbeszélésre, ami 15 km-re volt a szállástól. A hotel egy hegy tetején helyezkedett el, körülötte semmi, alatta szerpentin. A recepción érdeklődtem közlekedési lehetőségekről. Busz nincs… vagyis van, de az már elment. Taxi létezik, de kártyával nem lehet fizetni (pedig Koreában mindenhol lehet). Ami ezután történt azért kicsit szégyellem magam. Az én alap nyugodtságom eltűnt és előjött ami rám abszolút nem jellemző. Felemeltem a hangom és idegesen szidtam a szállást, a közlekedést, a szervezést. Szegény recepciós nagyon megijedhetett, a lényeg, hogy perceken belül már autóban robogtam a megbeszélés felé. Mire visszaértem a szállásra kicserélték a szobámat, így verseny előtt nem kellett a földön aludjak. 🙂 Tehát minden rendben volt. Egyedül az étkezéssel adódtak problémáim.
A verseny hajnalán minden rendben zajlott. Az úszás az evezős világbajnokságnak a helyszínén volt. Az átlagosnál sokkal nyugodtabb rajt után végig nagyon könnyedén úsztam. Így jó pozícióban kezdtem meg a kerékpárt, ami tudtam, hogy nem lesz egyszerű a hegyek között. Végig próbáltam a saját iramomat menni. Nem is éreztem magam rosszul a táv utolsó szakaszáig, ahol kicsit elfáradtam és már nagyon leszállhatnékom volt. Az új Mugenrace bringám jól teljesített az első közös versenyünkön. Az amerikai Brad viszont jelentős előnyt szerzett, mintha egy motoron ült volna. 🙂 Végig egyedül tekertem, ami miatt nem nagyon érzékeltem, hogy hogyan haladok másokhoz képest.
A futás első felében már éreztem azt a kánikulát és nagy páratartalmat, amire előre számítottam. Már verseny előtt sokat készítettem magam fejben, hogy ez a verseny nagyon fog fájni és ezt próbáltam tudatosítani magamban. Ez az agyban zajló felkészülés nagyon sokat segített. A 10. km körül jó pozícióban voltam, a dobogó harmadik fokán. Az elsők távol voltak, tudtam, hogy most már valahogy ezt a helyet kell tartanom.
Fájt nagyon a futás, de fejben sikerült erős maradni és az előre kitalált frissítést tartani. Egy percre sem gyengülhettem el, hiszen a nyomomban volt a következő atléta. Végül a harmadik helyen sikerült befejezni a versenyt.
Nem ez volt életem legjobb versenye, de a szerencse több szempontból is mellettem állt. Életemben először Ironman versenyen dobogóra állhattam. És ami a legfontosabb, hogy az adott körülményekhez képest sikerült maximálisan kihajtanom magam.
A verseny után pakolás, eredményhirdetés és délután már indultam is haza.
Köszönöm mindenkinek, aki szurkolt nekem és köszönöm a sok gratulációt!
Köszönet a támogatóimnak, akikkel közösen érünk el minden sikert!
Sepsiszentgyorgy, CCNSport, 720 armour, Token Bikes,Combridge, Novatel, Casco helmet, bePro, Sci-Con, Mugenrace