Az én távom egyértelműen a hosszú tavú triatlon,ezen belül is a leghosszabb táv az ironman. Ami 3,8 km úszásból, 180 km kerékpárból és 42 km futásból áll. Az elmúlt években ennek a távnak a felén indultam. Egy éve döntöttem el, hogy itt az idő belekóstolni abba a távba, amire hosszú évek óta készülök.
Így hát jelentkeztem az első ironmanemre, amit Malajzián rendeztek. Tudtam, hogy ez az egyik legnehezebb pálya a földön, de bevallom ami ott várt rám, arra még én sem számítottam, de erre majd később bővebben kitérek.
A verseny Langkawi csodálatos szigetén volt, ahova három nappal a rajtolás előtt érkeztem és két dán barátommal laktam, Henrikkel és Katrinnel. Ezúton is köszönök nekik mindent!
A verseny a következő képen alakult. Az úszás a meleg tengerben volt, nem terveztem erős iramot, mert kicsit féltem a teljes nap fáradalmaitól. Így az úszást nagyon könnyedén teljesítettem, bár utólag átgondolva simán bevállalhattam volna egy kicsit erősebb iramú, előttünk haladó bolyt.
A kerékpárra váltás gyorsan sikerült, majd rögtön kezdésként kétszer is elejtettem a sótablettákat, amik a trópusi pályá
n nagyon fontosak.
A városból kivezető út a dzsungelbe vitt és egyből két kisebb heggyel kezdődött, ami kifejezetten nem esett jól, de betudtam a kezdeti átallásnak. Az első egy óra nagyon nehezen telt el, nem éreztem erőt a lábaimban, de az idő múlásával ez picit javult. A pálya folyamatosan fel-le hullámzott, amit általában kedvelek, de a malajziai versenyen nem esett jól. Nagyjából a 130 km-nél mellém állt egy motoros versenybíró és 4 perces büntetést adott a következő büntető helyen, arra hivatkozva, hogy túl közel haladtam az előttem tekerőhöz és bolyoztam. Teljesen érthetetlen volt számomra, de a bíróval nem lehet ilyenkor vitatkozni. Úgyhogy 140 km-nél megálltam és letöltöttem a büntetésem, ami nagyon rosszul esett, de az újraindulás ennél is sokkal rosszabb volt. Ez az érhetetlen büntetés kizökkentett és fejben nagyon megviselt, így a maradék kerékpár táv hihetetlen nehezen telt.
A kerékpárt futócipőre cserélve lendületesen kezdtem meg a maratoni távot, habár már akkor éreztem, hogy embertelen meleg van és nincs semmi levegő. A futó pálya is végig az égető napon volt, úgy mint a kerékpár nagy része. Az első 2 km után kezdtem rendesen rosszul lenni, és a 6-ik km-nél egyszerűen nem bírtam tovább futni. Furcsa érzés mikor szinte felrobbansz a hőségtől és közben nem kapsz levegőt. Belegondoltam, hogy még el sem kezdtem rendesen a futást és már nem bírom, mi lesz így a végig. Tehát 6 km-nél meghaltam és a frissítő pontnál felállított vizes hordóba csípőig belemásztam. Ez oly módon felélesztett, hogy megjött a kedvem a verseny folytatásához. Innentől kezdve a 42 km-es táv végéig minden 2 km-nél található frissítő állomáson megálltam, belemásztam a jeges-vizes hordóba és ezeknek köszönhetően erős tempóban folytattam a futást. Közben folyamatosan láttam, hogy a többiek nem bírjak és halnak ki mellőlem. Ez nekem csak plusz erőt adott, a szörnyű kerékpár után újra kezdtem élvezni a versenyzést és fejben is rendbe jöttem. Ráadásul annyira, hogy ahogy teltek a kilométerek egyre gyorsabb lettem, ami egyáltalán nem jellemző az Ironmanen. Végül az 5-ik legjobb futó idővel a 8-ik helyen fejeztem be az első ironman versenyemet. Ennek nagyon örülök annak ellenére, hogy a kerékpár miatt kicsit csalódott vagyok, de ebből is sokat tanultam és a következő verse
nyemen ebből fogok erőt meríteni.
Már alig várom, hogy újra teljes távon versenyezzek, ám ez még beletelik pár hónapba. A következő időszakban “csak” féltávon indulok. Legközelebbi versenyem a taiwani fél-ironman lesz (Taiwan 70.3 ), ahol tavaly sikerült a legjobb ötbe bekerülni, pontosabban az előkelő 4-ik helyen végezni. Jelenleg Indonéziában, Balin készülök úszó-olimpikon barátommal, Andy-vel a következő megmérettetésre.
Köszönöm a szponzoraimnak, főként a Novatel és Combridge cégeknek, akik segítettek a versenyre való kijutásban. Valamint mindenkinek aki szurkolt nekem!