Bahraini megmérettetés előtt, két indonéziai versenyen indultam, ahol fáradtan és kissé betegen versenyeztem. Ez nagyon megviselt, el sem tudtam képzelni öt nappal a verseny előtt, hogy elindulok rajta. Ismét várt rám egy hosszú repülés Jakartából Bahrainbe. Az első járatom csekély 7 órát késett, így tudtam, hogy csatlakozásról csak álmodozhatok, de arra én sem gondoltam, hogy Sri Lankán több mint két napot kell várnom a következő járatig. A reptérről elvittek egy hotelbe, ahol igazán azt sem mondtak meg, hogy, akkor most pontosan mikor is tovább. A csomagom, felszerelésem a reptéren. Mondhatom nagyon örültem, hogy lemaradok a média konferenciákról, mindenféle találkozóról, azaz a verseny előtti köretről…
Végül két nap után repülhettem tovább a check in-nél és beszálláskor is kérdeztem, hogy meg van-e a csomagom, a válasz határozott igen volt. Viszont mikor megérkeztem Bahrainbe, a csomagom már nem szállt le velem a repülőről. Természetesen a biciklim, felszereléseim, versenyruháim mind a csomagban voltak. Az éjszaka telefonálgatásokkal telt, majd másnap a repülőtársaságok irodáiban jártam a köröket. Végül megígérték, hogy a verseny előtti éjszaka itt lesz a csomag. 
A verseny szervezőit régebbről ismerem, így nagyon segítőkészek voltak. Mikor elmeséltem a történetemet fogták a fejüket és beültettek egy Audijjjba hazavittek és megígértek, hogy ha ma megjön a bringa, akkor a hotelhez hozzák. Én este 7-kor beszédültem az ágyba, bevallom azt sem tudtam milyen időzónában vagyok. Csak az elmúlt két hétben kb öt különböző időzónában voltam. Arra ébredtem, hogy csengetnek, megjött a bringa. Innentől kezdődhetett a szerelés és hasonló dolgok, a kora reggeli rajthoz.
A verseny a városközpontban, egy öbölben kezdődött, majd a kerékpár egy hosszabb városi kör után az autópályán vezetett le a F1-es pályára. Ott egy kör, majd depózás és futás egy állatkertben, végül cél a F1- es pályán. Tipikusan gyors pálya, én még ilyen gyors pályán nem versenyeztem.
Az úszás állapotomhoz képest átlagos volt. Kerékpárra szállva, viszont mintha már nem az én lábaim lettek volna. A futást jó lendületben kezdtem mintha nem is lett volna semmi problémám, aztán a második fele már nehézkessé vált, de onnan már ténylegesen öröm futásként próbáltam megélni. Végül 28.-ként értem célba.
Habár sosem versenyzek csak a részvételért, de ezen a napon örültem, hogy egyáltalán elindulhattam a legnagyobb pénzdíjazású versenyen. Ami rajtlistát tekintve nem hivatalos világbajnokságnak is mondható ezen a profi listán a legfiatalabb versenyzőként indultam, tehát még lesz időm visszatérni!
Ez volt az utolsó versenyem, hosszú fárasztó év volt, de sikeres. Folytatás jövőre egy pár változtatással! Most a legfontosabb, hogy jól kipihenjem magam!!!
Before the race in Bahrain, I went to two Indonesian competitions, where I was already tired and a bit sick. I could not even imagine that I will be able to race in Bahrain in less than 5 days, after a long journey from Jakarta to Bahrain. My first plain was 7 hours late so I missed the connection and had to stay in Sri Lanka for more than 2 days. I was taken to a hotel in Colombo, and didn’t even know when I can continue my journey to Bahain and to make the situation even better, all my stuff, my bicycle, racing clothes etc. were at the airport. Due to these extra days in Sri Lanka, I missed all the media conferences and preparation for the Challenge Bahrain.
