A hétvégén a hortobágyi félmaratonon indultam, kis motivációs feltöltődést remélve. Az egész verseny nagy szenvedéssé csapott át pár km után. A verseny közben kétszer is ki akartam szállni, illetve egyszer meg is álltam, majd egy-két perc tanakodás után, makacsságból tovább indultam.
Szervezetem egyértelmű jelzéseket ad, hogy egy kicsit elfáradt így a szezon kellős közepén. Ezt már a marosi triatlonon is éreztem. Normál alvás mellett, minden délután akár órákat tudok aludni, ami rám egyáltalán nem volt jellemző. Minden edzést kissé szenvedve élek meg. Motivációs szintem is igen alacsony. Habár nem terveztem pihenőt, de most mégis egy pár nap pihenőt tartok, éppen csak úszni járok, ha már óratartás miatt úgyis be kell járjak az uszodába.
Nem nagy szívfájdalommal, gyorsan vissza is mondtam a hétvégi bulgár balkán kupát, amit elvileg balkán bajnokság helyett rendeznek. A bulgár szövetség kitalálta, hogy saját országos bajnokságukat balkán kupának nevezik és a szomszédos szövetségeknek küldtek egy meghívót „balkán kupa” címen.