Az idei utolsó versenyem és egyben az utolsó nagy versenyem volt az olaszországi hosszú távú duatlon világkupa Lecco-i állomása. Az 
elmúlt hetekben megérkezett az ősz, így egy picit nehezebbé tette a felkészülést, de azért jól sikerült a végső szakasza.
Egy hetet Udvarhelyen edzőtáboroztam a Septimia jóvoltából. Az utolsó héten viszont már egy kicsit izgultam, amennyire szoktam egy igazán fontos verseny előtt. 
Hajnikával ketten repülővel utaztunk ki Milanóba, ahol már a reptéren várt Szabi autóval és mehettünk elfoglalni a Taceno-i apartmanunkat, ami az Alpok egy kisebb síparadicsomában volt. A szállás nagyon megfelelő volt és a versenyhelyszíntől, Leccotól csak 25km-re. Verseny előtti nap reggel futottunk egy átmozgatót, ami nagyon jól esett. Picit pihentünk és mentünk be a városba rajtszámokat felvenni, majd tekerni egy kört a pályán, végül pedig technikai-gyűlésre. Este megvacsoráztunk jó olasz pizzával és készültünk holnapra.
Reggel korán keltünk, mert Hajnikának már 9 órakor rajtja volt. Nagyon jól versenyzett, harmadiknak ért célba, de sajnos a verseny után kizárták pár elkövetett hibáért. Ha ezek nincsenek még meg is nyerhette volna a versenyt.
Ahogy beértek a sprinttávosak, indították a hosszú távosokat. A rajtot jól kaptam el és a táv első felé
t még együtt tette meg a gárda, majd hárman és ketten elléptek. Őket követve ötön a svájci Marc Widmerrel, a francia Fetaud Gaetan, az olasz Luciani Stefano és a szintén svájci Christian Puricellivel haladtunk jó tempóban. Tudtam, hogy ezzel a bollyal kell maradjak, nem mondom, hogy nem volt kemény, de különösebb probléma nélkül értünk be a depóba. Nagyon gyors depózás következett, majd ahogy felpattantam a bringára és dugtam be a lábam a cipőbe, az egyik felén kijött a tépőzár és amire ezt orvosoltam, szépen le is maradtam a többiektől. A bringa hat körből állt, végig a Lecco tó partján kellett haladni és a közönségért behozták a városba is a versenyt, így volt három fordító is a városban. Végig erős kellemetlen szél fújt a parton. A pálya végén fel kellett mászni egy 100 méteres kellemetlen emelkedőre, ami az előre leírtakhoz képest nem is volt olyan vészes. Minden egyes kört egyenletesen tette
m meg, hátszeles szakaszokkal nem is volt probléma, de a szembeszeless részeken megszenvedtem. Nem éreztem magamban kirobbanó erőt. Tizennegyediknek szálltam le a bringáról. Az elsőtől kaptam több mint 11 percet!!! Ez még úgy is rengeteg, hogy a világbajnok Rob az egész mezőnynek adott 4 percet. Az utolsó futásra lendületesen mentem ki és egyre jobban éreztem magam. Sajnos egy nagy űrbe kerültem, mert 3 percre volt tőlem négy vagy őt versen
yző is. Ez a tudat nem tört meg, csak haladtam előre. Teljesen önkívületi állapotban futottam és folyamatosan faragtam a hátrányomból. Hat kilométernél már meg is volt az első ellenfél akit bedaráltam, ráadásul egy kategóriám belüli olasz Fontana volt, így már az utánpótlás második helyén álltam. Annyira jól ment a futás és annyira hozni akartam, hogy még frissíteni sem frissítettem, így olyan 8 kilóméternél már kezdtem érezni, hogy fogy az energiám, de onnan már nem lassítót
tam, de már több embert nem tudtam bedarálni, pedig már épp felértem a többiekre közte a francia Fetaud Gaetanra aki 16 másodperccel (!!!!) ért be előttem és nyerte meg a korosztályunkat.
Végül a korosztályos ezüst és összetettben 13. hely lett az eredményem.
Nagy verseny volt és nem lehetek elégedetlen, mert előttem csupa duatlon specialisták végeztek és fiatalok közül csupán Fetaud végzett előttem. Ennek ellenére azért egy pici tüske van bennem a bringa miatt, mert ennél most többet tudok, mint amit produkáltam, még ha ebben a számban tényleges a lemaradásom a világ elitjéhez képest.
Köszönöm támogatóimnak és szponzoraimnak: Sepsiszentgyörgy Városi Tanács, Kovászna Megyei Tanács, ASK Aluta, Compressport, High5, Kerékvár, Septimia, Naturefeel.
Továbbá Szabinak és Hajnikának a helyszínen minden segítségért és mindenkinek aki szurkolt nekem!