Triathlon Challenge Mamaia (duathlon) 2012 (HUN)

Miután a Nagyváradi félironman kudarcosan sikerült és történt egy-két nem szép dolog is, volt bennem pár tüske, így elhatároztam, hogy a Bukaresti Triatlon Challenge versenyen mindent megteszek, hogy jól sikerüljön. A bukaresti versenyt viszont elhalasztották és átrakták Mamaiara.


Nagyon készültem erre a versenyre és a formám is nagyon jól összejött.  Úszásból edzésen olyan időket úsztam, hogy én nem hittem el, de a másik két számban is nagyon jó érzéseim voltak. Mindent megtettem, így viszonylag nyugodtan utazhattam le a tengerre.
A verseny reggelén eső, orkán szél és szörfös hullámok fogadtak, ezért a szervezők duatlont csináltak a triatlonból úgy, hogy az első úszás helyet 5 kilométer futás volt. Nagyon nem örültem a hírnek, mert nem erre készültem és bevallom kicsit furcsa, de bíztam az úszásomban is most.
Az első futást előre megbeszélve Alexxel, Mitaval és Gomescuval tettük meg komfortosan összedolgozva. Cipri a bolgár sráccal 50 méterrel előttünk érhetett be a depóba felvenni a bringát.  Amikor a bringára akartam ülni, elég kellemetlen meglepetés ért, mert egy ruhát találtam a kerekeim között és a váltóm is le volt váltva. 180-as pulzussal tépkedtem ki a ruhát a kerekemből, ami szépen rá volt tekerve. Én még így nem jártam és nem tudom, hogy került oda … ? Szépen leszakadtam Alexékról, úgyhogy a bringázás elejét kezdhettem egy több kilométeres felzárkózással. Végül is pár kilóméter után már össze is állt a négyesünk és nagyon szépen dolgozva haladtunk. A bolgár Stoynevet szépen le is raktuk hadd dolgozzon magában. Egyre jobban éreztem magam a bringán. Nem hiába vagyok hosszútávos, mert a felénél kezdtem bele jönni és olyan frissnek éreztem magam, mintha most szálltam volna fel a bringára. Onnantól kezdtem éreztem, hogy meg tudom csinálni ezt a versenyt. Szépen taktikusan az utolsó körre felértünk Ciprire és a váltójára. Innetől kezdve már senkinek nem volt kedve tekerni, mindenki várta, hogy lászálhasson a bringáról. Cipri próbálkozott egy szökéssel, de gyenge kisérlet volt. Közbe bennem érlelődött, hogy valamit még kéne csinálni itt bringán. Az utolsó fordulóhoz érve jól fordultam neki és megpróbáltam egy szökést, ami  sikerült is. Így 10-20 msp előnnyel indultam neki a záró futásnak.  Biztos voltam benne, hogy Cipri hamar fel is fog érni rám. Ez így is történt bő egy kilométer után már mögöttem is volt, majd előre is állt 100 méter erejéig, onnantól viszont előre álltam és én diktáltam a tempót.  Három-négy kilométer után leszakadt, onnantól már tudtam, hogy csak magammal és a démonjaimmal kell megküzdenem a mai napon, ami szintén nem egy egyszerű dolog. Ez sikerült, és elsőnek értem célba.
Jocó elképesztő szép futással az abszolút negyedik helyen ért célba. Hajnika magabiztosan nyerte a női versenyt, így ismét abszolút szentgyörgyi „svéd” sikernek örülhettünk, mint legutóbb két hete (így az egész sokkal többet ér és sokkal jobb érzés minden)!!!

Sikerült ismét csúcsformába kerülni és ami a legfontosabb, hogy a saját taktikámat tudtam versenyezni végig. Éreztem már előtte, hogy bennem van a siker még ha nem is én voltam a verseny esélyese, mivel rövid távon mindenképp  Alex és Cipri is jobb triatlonos nálam.

Idén még egy versenyem van,  a powerman duatlon világ kupa olaszországi állomása. Már hosszú volt ez a szezon, de nekem még nincs vége. Igaz most pár nap pihenő jól esett-esik, de nem érzem magam fáradtnak, sőt motiváltnak érzem magam.