Challenge Bahrain 2014 (Hun-Eng)

10847851_10152564193422643_549802164182222032_nBahraini megmérettetés előtt, két indonéziai versenyen indultam, ahol fáradtan és kissé betegen versenyeztem. Ez nagyon megviselt, el sem tudtam képzelni öt nappal a verseny előtt, hogy elindulok rajta. Ismét várt rám egy hosszú repülés Jakartából Bahrainbe. Az első járatom csekély 7 órát késett, így tudtam, hogy csatlakozásról csak álmodozhatok, de arra én sem gondoltam, hogy Sri Lankán több mint két napot kell várnom a következő járatig. A reptérről elvittek egy hotelbe, ahol igazán azt sem mondtak meg, hogy, akkor most pontosan mikor is tovább. A csomagom, felszerelésem a reptéren. Mondhatom nagyon örültem, hogy lemaradok a média konferenciákról, mindenféle találkozóról, azaz a verseny előtti köretről…

Végül két nap után repülhettem tovább a check in-nél és beszálláskor is kérdeztem, hogy meg van-e a csomagom, a válasz határozott igen volt. Viszont mikor megérkeztem Bahrainbe, a csomagom már nem szállt le velem a repülőről. Természetesen a biciklim, felszereléseim, versenyruháim mind a csomagban voltak.  Az éjszaka telefonálgatásokkal telt, majd másnap a repülőtársaságok irodáiban jártam a köröket. Végül megígérték, hogy a verseny előtti éjszaka itt lesz a csomag. 1

A verseny szervezőit régebbről ismerem, így nagyon segítőkészek voltak. Mikor elmeséltem a történetemet fogták a fejüket és beültettek egy Audijjjba hazavittek és megígértek, hogy ha ma megjön a bringa, akkor a hotelhez hozzák. Én este 7-kor beszédültem az ágyba, bevallom azt sem tudtam milyen időzónában vagyok. Csak az elmúlt két hétben kb öt különböző időzónában voltam. Arra ébredtem, hogy csengetnek, megjött a bringa. Innentől kezdődhetett a szerelés és hasonló dolgok, a kora reggeli rajthoz.

A verseny a városközpontban, egy öbölben kezdődött, majd a kerékpár egy hosszabb városi kör után az autópályán vezetett le a F1-es pályára. Ott egy kör, majd depózás és futás egy állatkertben, végül cél a F1- es pályán. Tipikusan gyors pálya, én még ilyen gyors pályán nem versenyeztem.

Az úszás állapotomhoz képest átlagos volt. Kerékpárra szállva, viszont mintha már nem az én lábaim lettek volna. A futást jó lendületben kezdtem mintha nem is lett volna semmi problémám, aztán a második fele már nehézkessé vált, de onnan már ténylegesen öröm futásként próbáltam megélni.  Végül 28.-ként értem célba.

Habár sosem versenyzek csak a részvételért, de ezen a napon örültem, hogy egyáltalán elindulhattam a legnagyobb pénzdíjazású versenyen. Ami rajtlistát tekintve nem hivatalos világbajnokságnak is mondható ezen a profi listán a legfiatalabb versenyzőként indultam, tehát még lesz időm visszatérni!

Ez volt az utolsó versenyem, hosszú fárasztó év volt, de sikeres. Folytatás jövőre egy pár változtatással!  Most a  legfontosabb, hogy jól kipihenjem magam!!!

—————————————————————————————————————————————–
-Eng-

Before the race in Bahrain, I went to two Indonesian competitions, where I was already tired and a bit sick. I could not even imagine that I will be able to race in Bahrain in less than 5 days, after a long journey from Jakarta to Bahrain. My first plain was 7 hours late so I missed the connection and had to stay in Sri Lanka for more than 2 days. I was taken to a hotel in Colombo, and didn’t even know when I can continue my journey to Bahain and to make the situation even better, all my stuff, my bicycle, racing clothes etc. were at the airport. Due to these extra days in Sri Lanka, I missed all the media conferences and preparation for the Challenge Bahrain.

When I finally was back to the airport in Sri Lanka, ready to travel, I asked for my baggage, which they said was on the plane. However when I arrived to Bahrain, my baggage did not get off the plane with me. I spent the whole night making phone calls trying to reach the costumer service lines in Sri Lanka. The next morning I went to travel agents and airline offices, after many hours of uncertainty, they promised me that my baggage will arrive the night before the race.
Luckily, I knew the race organizers from before and they were very helpful when I told them my story. They took me home from the race course with an Audi and promised to bring my bicycle to the hotel when it arrives to the airport. I fell in bed and didn’t even know what time zone I am in. I was in more than 5 different time zones during the last 2 weeks. The organizers woke me up with the good news that my baggage has arrived and I could start building up my bicycle at night.
The race started in a bay located in the city center. After a long way in the city, we biked out to the Frmula 1 course for 1 round. The running took place in a zoo and the finish was again in the F1 course. This was a typical high speed course, I haven’t experienced such a fast path yet. Taking the conditions into consideration, my swimming was average, but when I got on my bicycle I felt like my legs are not mine. I started running dynamically as if I was in good conditions, however it was becoming more and more difficult to run from the second half. I was trying to take it as a fun-run and finished the race at the 28th place. 2
I never race for only the participation, but on that day I was already happy that I could take part in the highest-prize race. The Challenge Bahrain can be considered as the non-official world championship, because of the start list. I was the youngest professional athlete in this very strong list, so I will have time to come back and race again.
This was my last race in 2014. It has been a very long and tiring year, but also successful. I will be back next year with some changes. Now it is time for me to rest and relax.