Ironman 70.3 Vietnam 2016 (ENG-HUN)

After the last race in Indonesia, I returned to Thanyapura, Phuket, where I continued my training camp. I had two weeks till my next race in Vietnam. These two weeks were good for recovery, but we could not build anything constructive in the workout. Swimming and running went well, but I felt tired and dull on the bike. The last week I had some very active exercises to energize myself, I started feeling stronger and hoped to do a good race in Vietnam. I would like to thank Thanyapura for the excellent conditions and help I received while training there! Great place, great people!

I’ve been to Vietnam once already, but this time I was there as a competitor. The competition was held in Da Nang, more precisely in the coastal tourist area. The organization of the race was impeccable, precise and entertaining.

My accommodation was at the venue of the competition, which made everything much easier. I didnt have to ride for hours to check in my bike and I could easily get on the track to practice. Since the sea was also beneath my window, the day before the race went for a swim. I did not spend much time in the water, at every meter a jellyfish or other marine animal touched me or stung me. Then after 200m swimming something got stuck on me. I quickly turned and sprinted to the shore. So I had the exciting part of the training, I did the rest in a swimming pool. I checked the swim venue which was important and I will have enough time to fight with the marine animals during the race. Even though I dont really realize them while racing.

The night before the competition was calm, but I think I ate a little too much the last day. I felt saturated. At half past four in the morning the alarm rang. When I wake up early I know its not going to be an easy day. A couple of hours passed till sunrise, but fortunately, a beautiful, clear day dawned on us. I hoped that it would be an uncomfortably hot day, which would give me advantage over the others.

At the start, the announcer motivated us all by saying, “jellyfish are friendly” dont be afraid of their pinch, they are completely harmless.

I had a good start in the swim so I was much more confident the whole time. Apart from a couple of quick fights I swam through easily the T-shape venue. I arrived to the beach at a good position. During the fight, someone kicked my timer chip off my ankle. As I stepped out of the water they gave me a new one, and I ran through the almost one-kilometer-long transition area quickly. I wanted to get on the bike fast, so I dont loose too much time. Probably I was too quick, because I realized after 3-4 km of cycling that I left my swimming suit (speed skin) on. I did not know if I should laugh or cry. When I see pictures of people riding in their swimming costume on the internet, I always smile at them. Well, now I felt really stupid that I am the one that people smile at. I decided not to spend time for stopping and taking it off, so I continued riding in it.

So I didnt start the bike section well. But the bigger problem was that I felt extremely weak from the beginning. Around 30 km I thought about quitting. That’s not why I came here, thats not what I have worked so much for… But then reverse thoughts came to my mind as well, I did not come here and worked so much to give up now. Fortunately, I soon got over this low point, although riding didnt go well afterwards either.  The negative thoughts disappeared and I tried to concentrate on the race.

The run was on the beach, 10.5 km one way and back in the same place. The race strategy was to have a lighter pace at the beginning and become stronger towards the end. Temperature was 35C and 90% humidity, pretty uncomfortable. In running I no longer felt the weakness, which dominated through riding. I took care of good refreshment, and ran the fourth fastest time. The second part of the run I was the second fastest runner, so managed to get back to the top 10. This result is not bad, but I am disappointed about the bike.  However I am not negative about the race.

This was the last race of the first half of the year. The first time with my new coach. We made a lot of progress, but there are holes that are yet to be sealed. Now I am having a very brief rest and then I will begin to prepare for the second half of the year. At home now!!!!

Thank you for cheering and big thanks to my sponsors for the support!

---

Az indonéziai versenyem után egyből visszatértem Thanyapurára, Phuketra, ahol edzőtáborom folytattam.  Hamar visszaálltunk az edzésekbe. Két hét volt a következő vietnámi versenyig. Ez a két hét arra volt jó, hogy regenerálódjak, de már semmi építő nem tudott bekerülni az edzésbe. Az úszás, futás jól ment, de a kerékpáron tompának és fáradtnak éreztem magam. Az utolsó héten pár pörgős edzéssel próbáltam felrázódni. Érzésre ezek már jobbak voltak, ami kicsit bizakodóvá tett. Ez úton szeretném megköszönni a Thanyapura edzőközpontnak, hogy ilyen szuper körülmények között edzhettem.

Már jártam  Vietnámban, de először voltam ott mint versenyző. A versenyt Da Nangban rendezték meg, pontosabban annak is a tengerpartján elhúzódó turista területen. A verseny szervezése kifogástalan volt, precíz és egyben szórakoztató.

A szállásom a verseny helyszínén volt, ami mindent megkönnyített. Nem kellett órákat tekerni a  kerékpár check-inhez és a versenypályán is tudtam gyakorolni. Mivel a tenger is az ablakom alatt hullámzott, verseny előtti nap bementem kicsit úszni. Nem töltöttem sok időt a vízben, minden karcsapásnál több medúza és egyéb tengeri élőlény ért hozzám, csípett meg. Aztán 200m úszás után valami hozzám tapadt. Azzal gyorsan fordultam sprintbe a partra. Ezzel már meg is volt a felrázó része az edzésnek, a többit a medencébe fejeztem be. A helyszínt kipróbáltam a tengeri állatokkal meg elég lesz a verseny napján verekedni, olyankor úgy sem érzem vagyis nem azzal vagyok elfoglalva.

Verseny előtti éjszakám nyugodt volt, bár talán egy kicsit túl sokat ettem utolsó nap. Elég telitett érzésem volt.  Hajnali fél 4-kor szólt az ébresztő. Ez a hajnali kelés mindig azt jelzi számomra, hogy ma sem lesz egy könnyű nap.  Pár órát még várni kellett a napfelkeltére, de szerencsére gyönyörű tiszta nap virradt ránk. Örültem, mert nagyon reméltem, hogy kellemetlenül meleg nap lesz, amit én majd jól ki tudok használni.

Az rajt előtt a bemondó felvezetése motivált, hogy az itteni “medúzák barátok” nem kell tőlük félni a csípésük teljesen ártalmatlan.

Az úszás rajtot jól kaptam el így sokkal magabiztosabban suhantam a T alakban kialakított pályán. Egy-két gyors bunyótól eltekintve végig könnyedén úsztam.  Jó pozícióban érkeztem a partra, ahol az egyetlen problémám az volt, hogy az úszás közbeni verekedésben valaki letépte az idő mérő chipet a bokámról. Ahogy kiléptem a vízből kaptam egy újat, és már futottam is a szinte egy kilométer hosszú váltó zónán keresztül.  Gyorsan akartam kerékpárra pattanni, hogy ne maradjak le a többiekről. így utólag túl gyorsan, mert 3-4 km kerékpározás után vettem észre, hogy magamon hagytam az úszóruhát (speed skin). Nem is tudtam, hogy sírjak vagy röhögjek. Mikor az internetre feltöltve ilyen képet látok mindig jót mosolygok a szerencsétlen ‘amatőrön’, aki ilyen hibát követ el. Hát most átérezhettem ezt a helyzetet is. Úgy döntöttem, hogy nem töltök perceket a megállással és vetkőzéssel, hanem végig megyek benne.

Tehát nem indult jól a bringa rész, de az nagyobb baj volt, hogy már az elején irtó gyengének éreztem magam. Nem volt meg az erőm. 30 km körül nagyon gondolkoztam, hogy kiálljak. Ez nem az amiért ide jöttem és nem az amiért annyit dolgoztam… De aztán a fordítottját is felvázoltam magamnak. Nem azért jöttem ide és dolgoztam annyit, hogy most csak úgy feladjam. Szerencsére hamar átlendültem ezen a mély ponton, habár utána sem ment úgy ahogy szerettem volna, de ezek a negatív gondolatok eltűntek és próbáltam a versenyre koncentrálni.

A futás a tengerparton volt, 10,5 km oda és ugyanott vissza. A verseny stratégiánk az volt, hogy a  fordítóig könnyedebb tempót megyünk visszafelé meg erősítünk.  A hőmérséklet 35C  és 90% páratartalommal már kellemetlen volt.  Futáson már nem éreztem a gyengeséget, ami az előző számban  dominált. Végig ügyeltem a frissítésre,  a negyedik leggyorsabb időt futottam. Az utolsó próba második felében a második leggyorsabb idővel sikerült visszakerülni a legjobb 10-be. Ami így eredménybe nem mondható rossznak. Ennek ellenére a kerékpár miatt csalódott vagyok, de egyáltalán nem élem meg negatívan ezt a versenyt, sőt teljesen pozitívan gondolok rá vissza.

Ez volt az év első felének utolsó versenye. Az első időszak az új edzőmmel. Sokat haladtunk előre, de vannak lyukak, amiket még be kell tömni. Most egy nagyon rövid pihenés és utána kezdjük a felkészülést az év második felére. Ezt immár itthon!!!!

Köszönöm a szurkolást és a szponzorjaimnak a támogatást!