Végre itthon! (:
Nagyon jó másfél év után ismét itthon lenni és közel két év után ismét itthon versenyezni. Külön öröm, hogy a hazai visszatérésemet az egyik legjobb versenyen tehettem meg. Szeretem ezt a versenyt rendezésileg nagyon jó, a pálya pazar, a szervezők nagyon ambíciósak és segítőkészek.
Jó látni, hogy míg két éve, amikor utoljára indultam itt kb. 70 ember versenyzett most már 300 induló volt. Ez nem véletlen, szóval mindenkinek ajánlom ezt a versenyt!
A felkészülésem a versenyre mondhatjuk, hogy közel sem volt tökéletes, mivel az elmúlt hetek utazással és sok egyéb teendővel telt. Ennek tudatában
egy tényleg stabil versenyt akartam csinálni és mondhatjuk, hogy ez sikerült is.
Az úszás eleje olyan bunyós volt, hogy még világkupákon sem szokott ilyen lenni. Több körös úszópályán folyamatosan kerülgetni kellett az embereket. Én egy kicsit szelídebben megbújva mások mögött a sok adok-kapokból kimaradva teljesítettem az úszást, az elejétől nem sokkal lemaradva.
Gyors csere után üldözőb
e vettem az előttem haladókat. Pár K után sajnálattal láttam, hogy az élen haladó tavalyi győztes, Alex barátom defektet kapott. Fékeztem és kérdeztem, hogy mi van vele, de ő tovább küldött. Így a tervezettnél hamarabb az élre kerültem. Szeretem ezt a bringás pályát, jó hullámvasutas, kissé már hasonlít az ázsiai pályákra. 🙂 Bringán haladva éreztem, hogy erőnlétileg nem vagyok maximális, a megszokottól egy áttétellel könnyebben kell dolgozzak. Megnyugtatott, hogy még így is fokozatosan tudtam növelni az előnyöm egy kicsit.
A tizenkilenc körös futást kisebb előnnyel tudtam kezdeni, ami elég volt a végéig.
Nagyon jó élmény volt itthon versenyezni ismét. Külön öröm, hogy Hajnika is hozta a kötelezőt és így dupla szentgyörgyi sikert ünnepelhettünk a fél-távon és természetesen a többi szentgyörgyi atléta is kiválóan szerepelt. Így a jó hangulat verseny után folytatódott…. (:
Köszönöm a rendezőknek és mindenkinek! Remélem, hogy jövőre ismét itt lehetek!